A Miskolci Egyetem Levéltárának története

A Művelődésügyi Minisztérium államtitkára 1982. május 26-i levelében értesítette az egyetem rektorát, hogy korábbi fölterjesztései alapján hozzájárul az egyetemi levéltár 1982. július 1-jei hatállyal való megalapításához. A levéltár illetékességi köre az egyetem és jogelőd szerveinek történeti értékű irataira terjed ki. Egyúttal tudomásul veszi, hogy a levéltár – mint önálló intézmény – az egyetem központi könyvtárának szervezeti keretén belül működik. A miskolci egyetemi levéltár létrehozásával egyidőben a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen is levéltárt alapítottak. Mindkét levéltár-alapítás eredendő célja az volt, hogy a közös ős, a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia 19. századi levéltári anyaga, amelyet állami területi levéltárban őriztek, visszakerülhessen a két utód-egyetemhez. A miskolci levéltár-alapítás további indoka volt, hogy az egyetem több mint három évtizedes miskolci működése során keletkezett iratanyag szakszerű kezelése és történeti értékű részének megóvása megoldatlan volt (pl. nem volt központi irattár, nem ellenőrizték az iratképző helyeket stb.).

Mint láttuk az egyetem történeti áttekintésében, a selmeci Bergschule, majd Bergakademie 1846-ig az ún. alsómagyarországi bányakerület igazgatási, igazságszolgáltatási és termelési ügyeit irányító főkamaragrófi hivatal szervezetében működött, nem volt elkülönült iratkezelése. A tanintézetre vonatkozó iratok ma is ott találhatók a selmeci bányászati levéltár megfelelő állományrészeiben.

1846-tól az akadémia önálló szervezeti egységgé lépett elő, s a hivatallal a kapcsot tulajdonképpen már csak a főkamaragróf személye jelentette, aki egyben az akadémiai igazgatói tisztet is betöltötte. A tényleges ügyintéző az egyik megbízott professzor volt, aki az iratokat ellenjegyezte, ritkábban egyedül aláírta. Ez az iratanyag azonban – valamilyen okból – nem került át 1867 után a teljesen önállóvá vált akadémia irattárába. A folyamatosság hiányának egyszerű bizonyítéka, hogy az akadémia irattárában csak magyar nyelvű iratanyag volt, amikor 1918/19-ben az ország belseje felé való áttelepülés megkezdődőtt, elkerülendő a cseh megszállást. Itt azonban súlyos károsodás érte az iktatott iratanyagot: az 1896–97-es évek előtti rész elkallódott, illetve nem mutatható ki Sopronba való megérkezése. Az alapvető dokumentumok – főkönyvek az 1840-es évek elejétől, tanácsülési jegyzőkönyvek 1873-tól, államvizsga-, ill. szigorlati jegyzőkönyvek stb. – azonban szerencsére hiánytalanul követték az Alma Matert Sopronba is. (Több visszaemlékezés és feljegyzés arra utal, hogy egy vagon valahol lekapcsolódott, vagy szándékosan lekapcsolták, amelyben lett volna a szóban forgó iratanyag a rektori hivatal értékes bútoraival és a még értékesebb régi könyvtári állomány jelentős részével. A bútorokról nincs hitelt érdemlő adatunk, viszont a könyvtári állományról igen: tételes leltári vizsgálattal ellenőriztük, hogy nem keletkezett hiány, főként nem a régi, 16–18. századi állományban. A könyvtár fölbecsülhetetlen értékű művei, mintegy félszáz ládában ezt követően egy évtizeden át – teljes titokban – a pannonhalmi főapátság őrizetében vészelték át a trianoni békekötés utáni veszedelmeket.)

Az 1949-es miskolci egyetemalapítás után a rendkívül erős bányász-lobbi minden erővel meg akarta akadályozni, hogy a bányász és kohász tanszékeknek át kelljen költözniük Sopronból Miskolcra. A Sopronhoz kötődés hangsúlyozását célozta az is, hogy a bányamérnöki kar soproni székhellyel az egyetemtörténeti gyűjtemény igen értékes anyagából önálló központi állami bányászati múzeumot hozott létre, valamint az, hogy az Alma Mater selmeci teljes iratanyagát 1955. szeptember 24-én átadták az Állami Levéltár soproni fiókjának. Az 1959-es átköltözéssel az egyetem számára elveszett a rendkívül értékes múzeumi anyag (pl. rektori lánc stb.), míg a levéltári állomány végül is hosszú küzdelem után visszakerülhetett a jogos tulajdonosokhoz.

Az 1982-es miskolci és soproni egyetemi levéltár-alapításokkal nyílt meg a lehetőség a soproni városi levéltárban őrzött mintegy 16 fm-nyi anyag visszaszerzésére. A Művelődésügyi Minisztérium levéltári osztályvezetőjének, Molnár Józsefnek hathatós és következetes munkája nyomán végre 1986. június 10-én a miskolci és a soproni egyetem levéltárosai átvették, majd az előzetes megegyezés szerint megosztották egymás között a mindkét fél számára igen becses anyagot. Ugyanekkor – teljes egyetértésben – megosztották a soproni korszakban keletkezett levéltári anyagot is. E szerint Miskolcra kerültek a tanácsülési jegyzőkönyvek (1873–1950), a közös főkönyvek régebbi állománya (1842–1861), valamint a nem közös, bányász-kohász főkönyvek, államvizsga-jegyzőkönyvek, tanszéki iratok stb. A soproni egyetemre került az iktatott iratanyag a mutatókkal, valamint a főkönyvek stb. erdészeti része. Mindkét fél saját költségén xerox-másolatot készített a hozzákerült anyagról, s azt átadta a másik félnek.

A miskolci egyetemi levéltár megalakulása óta tervszerűen fejleszti régi állományát is: hagyatékok megszerzése, vásárlás, külföldi és hazai levéltárak, könyvtárak anyagából mikrofilmezés, másolatkészítés stb.
A levéltár 1982-ben megfelelő, elkülönített raktárt kapott a központi könyvtár épületében, s azt a szabványoknak megfelelő Salgó polcrendszerrel berendezte, s mind a régi állományt, mind pedig a folyamatosan átvett „miskolci" állományt (1949-től) rendezte, selejtezte és dobozolta. Ma az összes raktári terület 190 m2 632 polcfolyóméterrel.

Az 1982-es levéltár-alapításkor – a levéltár szervezését korábban is végző – könyvtári főigazgatóhelyettes lett a levéltár vezetője, aki korábban már a Selmeci Műemlékkönyvtár rendezője, földolgozója és vezetője volt. 1986-tól szintén a könyvtár szervezeti keretén belül megalapították az Egyetemtörténeti Gyűjteményt, amely szintén az akkor már Történeti Gyűjtemények Osztálya néven a muzeális könyvtárat és a levéltárat nagyobb egységben tömörítő szervezeti egységhez került. 1996-tól az egyetemi könyvtár főigazgatója látja el mind a levéltár, mind pedig az egyetemtörténeti gyűjtemény vezetését is.

A történeti gyűjteményeknek két állandó kiállítása van: Bányászati és kohászati szakirodalom 16–19. századi klasszikusai, valamint az Alma Mater történetét Selmectől Miskolcig 1735–1985 címen bemutató kiállítás. Évfordulókhoz kötötten az osztály évente 2-3 időszaki kiállítást is rendez a könyvtári aulában.

A levéltárban folyó történeti kutatómunka eredményei az alábbi sorozatokban is megjelennek:
A miskolci egyetemi könyvtár, levéltár és múzeum kiadványai, 1–27. köt. 1954–1997.
A bányászat, kohászat és földtan klasszikusai, 1–9. köt. 1987–1997.
Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből, 1–9. köt. 1982–1998.