A Selmeci Műemlék Könyvtár egyetemünk ősének, a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémiának (Főiskolának) szinte hiánytalanul megmaradt könyvtári állományát tartalmazza az 1735 és 1918 közötti időszakból. A mintegy 45 ezres állomány háromnegyed része könyvtárunkban, egynegyed része pedig a másik utódintézény, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem könyvtárában található.

A Selmeci Műemlék Könyvtár – mint hazánk legelső és egyetlen, épségben fönnmaradt műszaki szakkönyvtára – muzeális védettséget élvez. Ez a fokozott védelem és gondoskodás nyilvánult meg az egyetemi könyvtár új épületének tervezésénél és építésénél is 1969-ben, amikor korszerű állományvédelmi elveknek megfelelő, különálló múzeumtermet alakítottak ki a gyűjtemény részére. Ebben a 132 négyzetméter alapterületű, külső behatásoktól elszigetelt, légkondicionált teremben tekinthető meg a gyűjtemény közel hét és fél ezer egysége, olyan szisztematikus fölállításban, ahogyan az a selmeci akadémián volt 1862-ben. Az állomány további részét a raktárépület elkülönített szintjén őrzik.

A könyvtár egyidős fönntartó intézményével. A bányaiskola alapításáról rendelkező bécsi kamarai leirat (1735) megjelöli azokat a fontosabb bányászati-kohászati szakkönyveket is, amelyeket az iskola részére be kell szerezni. (Ezek az első könyvek a kiállítási tárlóban megtekinthetők.)

A könyvtár alapjainak kiszélesítésében döntő jelentőségű volt J. T. A. Peithner  bányaműveléstani professzor 1392 (közte 526 műszaki-természettudományos) műből álló könyvtárának megvásárlása (1774–1776). Peithner saját kezűleg jelzett (leggyakrabban Ex Bibliotheca Thad. Peithner) könyvei között éppúgy megtaláljuk a 16–17. századi műszaki-természettudományos irodalom már akkor is ritkaságszámba menő alapvető műveit (Agricola De re metallica, 1557, első német kiadás;

Gesner gyűjteményes műve a fossziliákról, 1565; Plinius Historia naturalis, 1496 és 1553; Ubaldo Mecanicorum liber, 1615 stb.), mint a 18. század közepének korszerű irodalmát (Belidor, Bernoulli, Gellert, Herttwig, Jugel, Kern és Oppel, Rőssler, Stahl stb).

A 18. század végén világhírűvé vált selmeci bányász-kohász-képzést hasonlóan kiváló szakirodalmi alapokat adó könyvtári gyűjtemény segítette. Az állomány megoszlása a 18. század végén:

(Összehasonlításul: a mai budapesti Egyetemi Könyvtár 1774. évi katalógusában 306 matematikai és természettudományos mű, 1783-as katalóguséban 703 kötet matematikai és 766 orvosi könyv szerepelt. Széchényi Ferenc soproni könyvtárában [1818] 230 kötet, [közte mindössze 3 kémiai], a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának alapját adó Teleki-könyvtárban pedig [1826] 730 kötet természettudományos könyv volt.) Bibliográfiai kutatások alapján megállapítható, hogy a 18. század végéig megjelent bányászati-kohászati művek 60–70%-a, az e korban korszerűnek számító, élő irodalomnak pedig a 75–85%-a megvolt a selmeci könyvtárban.

A fent ismertetett adatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a selmeci akadémiai könyvtár műszaki és természettudományos állománya egyedülálló volt a korabeli hazai nagykönyvtárak között, és ugyanakkor nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőnek számít.

A 18. század végén 50 periodikus kiadvány volt az állományban, köztük az összes számottevő kémiai-fizikai (20) és – a svédek kivételével – az összes bányászati-kohászati (7). Két ma is élő és a könyvtárnak járó világhírű folyóirat, kezdő évfolyamától: a mai lipcsei Annalen der Physik (1790-től) és a mai francia Annales des Mines (1794-től). Az állomány leltározása és raktározása a 19. század elejétől a következő 12 szakcsoport szerint történt (a szakcsortokat a gerincen színes címkékkel külön is jelölték):

A múzeumteremben az 1862-ben záruló leltárkönyv szerint rekonstruáltuk az állomány fölállítását. Az egységes barna papírkötés az 1840-es évek elejéről való. (A jó állapotban levő eredeti bőrkötéseket nem érintette az egységes kötés, csak a színes címkéket ragasztották föl a gerincre).

A gazdag állományból tudományáganként csak néhány nevet említünk:

• matematika: Euler, Lacroix, Segner, Biot, Cauchy, Poisson;
• mechanika-gépészet: D. Bernoulli, Mariotte, Pasquich, Ubaldo, Leupold, Langsdorf;
• építészet: Böckler, Belidor, Prony;
• fizika: Galilei, Kircher, Boyle, La Caille, Musschenbroek, Ampére, Faraday, Gay-Lussac, Doppler;
• kémia: Beguin, Mayow, Stahl, Boerhave, Bergman, Scheele, Wallerius, Priestley, Black, Lavoisier, Berzelius;
• ásványtan-földtan: Gesner, Cronstedt,Romé Delisle, Haüy, Gmelin, Mohs, A. Werner, Leibniz, Buffon, A, Humboldt, Cuvier, Lyell, Beudant, Bronn;
• bányászat: Agricola első latin (1556) és első német (1557) kiadása, Löhneyss, Rössler, Kern és Oppel, Brückmann, Combes, Calvör;
• kohászat: (a bányászatban említetteken felül) Fachs, Ercker, Barba, Cramer, Swedenborg, Schlüter, Gellert, Born, Karsten;
• technológiai enciklopédiák közül: Krünitz 172 kötete, Halle, Geissler, Lippold, Poppe, Putsche-Krause, Prechtl, a Schauplatz der Künste und Handwerke 18 kötete;
• egyéb természettudomány: Plinius, Kundmann, Oken, Darwin;
• kéziratok a 15–18. századból huszonötöt őriz a könyvtár.

Az akadémia egykori híres professzoraitól számos értékes könyvet és kéziratot találunk az állományban. Kiemeljük a következőket: Jacquin, Delius, Peithner, Poda, Scopoli, Haidinger, Patzier, Schittko, Wehrle, J. N. Lang, Doppler, Farbaky, Kerpely, Schenek István, Cséti, Böckh Hugó , Barlai stb.

A Selmeci Műemlék Könyvtár – nem teljes anyagot felölelő – kötetkatalógusa 1973-ban jelent meg. Az akadémia könyvtárának – elsősorban erdészeti vonatkozású – történetéről Hiller István: Az Erdészeti és Faipari Egyetem könyvtárának története (Sopron, 1975) c. könyve ad átfogó képet. A muzeális állomány tartalmi feltárását és bemutatását Zsámboki László végezte el A Selmeci Műemlékkönyvtár (Miskolc, 1976) c. tanulmányában.

További információk:

http://selmec.lap.hu